Egy különleges és egyre népszerűbb kezdeményezés bontakozik ki az Egyesült Államokban. Célja, hogy segítsen az embereknek szembenézni egy olyan témával, amelyet legtöbben igyekszünk elkerülni: a saját halálunkkal és az arra való felkészüléssel. Lea Schweitz, egykori teológusprofesszor, személyes tapasztalatai révén vált ennek a fontos párbeszédnek az egyik motorjává.
Az ötlet születése: Szembenézés a halállal
Két évvel ezelőtt Lea Schweitz negyedik stádiumú tüdőrák diagnózist kapott. Nem sokkal ezután egy gondozója azt tanácsolta neki, hogy mihamarabb rendezze el pénzügyeit. Azonban a felelősségi körök átcsoportosítása és a gyógyulásra való összpontosítás mellett ezt a nyomasztó feladatot – „rendezd el a dolgaidat” – egy időre félretette.
Aztán egy Halloween alkalmával tízéves gyermeke barátja Kaszás jelmezben jelent meg chicagói otthonukban. „Az egész helyzetet rendkívül mulatságosnak találtam” – emlékezett vissza Schweitz. „Ez egy kis pillanatkép volt arról a hosszú játékos randevúról a halállal, amelyen már egy ideje részt vettünk.”
Lea Schweitz. (Fotó: Kate Kaplan)
Röviddel a Kaszás látogatása után Schweitz barátait hívta össze. Célja az volt, hogy közösen végezzék el az életvégi tervezést, amit addig halogatott. 2024 februárjában elindította Substack oldalát, a „Playdates with Death” (Játékos randevúk a halállal) címmel. Ez a platform egy olyan hely, ahol bárki csatlakozhat. Közösen végezhetik el a halálra való felkészülés nehéz munkáját. Az online közösség havonta egyszer találkozik Zoomon egy „közösségi játékrandevúra”. Itt az év 12 projektjének egyikét dolgozzák fel. Ilyen például a gyászjelentés megírása, vészhelyzeti telefonláncok létrehozása, temetéstervezés, vagy egy kérdezz-felelek egy hagyatéki ügyvéddel. Schweitz emellett egyházakban is tart workshopokat a témában.
A halálról való beszéd új hulláma
Úgy tűnik, Amerikában egyre nyitottabban kezdenek beszélni a halálról. Az FX on Hulu új sorozata, a Michelle Williams főszereplésével készült „Dying for Sex”, amely a rákban haldoklásról szól, nagy siker lett. A növekvő „death-tech” iparág (haláltechnológiai iparág) az életvégi tervezés egyszerűsítését célozza. A „Death Over Dinner” (Halál vacsora közben) projekt arra bátorítja az embereket, hogy következő vacsorapartijukon beszélgessenek a halálról. Februárban a The New York Times technológiai rovata a digitális hagyatéktervezésre összpontosított.
Eközben az International End of Life Doula Association (Nemzetközi Életvégi Dúla Szövetség) tagsága 2023-ban körülbelül 1700 főről tavalyra 2296-ra emelkedett. Az életvégi dúla olyan személy, aki érzelmi, spirituális és gyakorlati támogatást nyújt a haldoklóknak és családjaiknak, hasonlóan a szülési dúlákhoz. Az 1970-es és 1980-as évek haláltudatossági mozgalma mára átalakult a „death positive” (halálpozitív) mozgalommá. Ennek célja, hogy nyíltan beszéljünk a halálról. Segít elfogadni a halál, a haldoklás és a temetkezés valóságát. Ezek olyan témák, amelyek gyakran szorongást vagy félelmet keltenek az emberekben.
Lea Schweitz háttere és szemlélete
Schweitz a Chicagói Egyetemen szerzett PhD fokozatot vallástudományból. Korábban rendszeres teológiát tanított egyetemen, ami a teológia azon ága, amely a hitrendszer koherens egészét vizsgálja. Pályafutása során mindig is mély, nehéz kérdésekkel foglalkozott, legyen szó klímaváltozásról, demenciáról vagy technológiáról.
Majd két évvel ezelőtt, 48 évesen, munkahely elvesztése és válás közepette, a kétgyermekes anya megkapta diagnózisát. „Szükség van arra, hogy játékos utakat találjunk ennek a nehéz munkának a közösségben való elvégzésére” – mondta Schweitz. „Szakmai képzettségem segített abban, hogy megtartsam ezt a teret az emberek legnagyobb aggodalmaival. Bármilyen nehéz is, ez egyben életadó és dicsőséges is.”
Bár a „Playdates with Death” nem kifejezetten vallási jellegű, Schweitz szerint számos gyakorlat teológiailag és spirituálisan megalapozott. Ilyen például, amikor hálaadó gyakorlatot vagy testtudatos mozgásfoglalkozást vezet.
Szakértői és résztvevői visszajelzések
Kathleen Garces-Foley, a virginiai Marymount Egyetem vallástudományi professzora sokat írt a hospice ellátásról. Kutatja az életvégi ellátás javítására tett erőfeszítéseket a „spirituális jelenlét” haldoklókhoz való eljuttatásával. Bár nincs konkrét felmérés arról, hogy az emberek érdeklődnek-e az életvégi információk és ellátás iránt, szerinte „ha összeadjuk azokat, akik halálkávézókat, haláldúlákat és halálról szóló memoárokat keresnek, képet kapunk az érdeklődésről.”
„A halál spirituális növekedési lehetőségként való felhasználása népszerű téma volt a 20. században” – mondta. „De az életvégi ellátás növekvő anyagi terhe nagy aggodalomra ad okot.”
Schweitz manhattani St. Paul & St. Andrew Egyesült Metodista Egyházban tartott workshopsorozatára 75 ember iratkozott fel. „Ez nem mutatja meg, mennyire éheznek az emberek az ilyen információkra?” – kérdezte Leah Heimbach, az egyik résztvevő. „Voltak fiatalok, idősek, néhányan más államokból is.”
A januárban indult négyrészes sorozat olyan témákat ölel fel, mint „Találd meg a miértedet és az életvégi tervezés 3 alappillére” és „Életvégi ünneplések”. Schweitz tervei szerint a workshopokat, amelyek először barátai körében indultak, országszerte különböző egyházakba is elviszi.
A résztvevők között volt a 45 éves Courtney Behm is. Négy éve költözött Manhattanbe Ohióból, és már régóta tervezte életviteli dokumentumai frissítését. Amikor meglátta a workshopok hirdetését, úgy érezte, ez adta meg neki a szükséges lökést.
Részletek Lea Schweitz „Playdates with Death” Substack oldaláról. (Képernyőfotó)
Behm építésvezetőként dolgozik, de családja negyedik generációs temetkezési vállalkozást vezet. Mindig is tudta, hogy az ilyen ügyek intézése még életünkben óriási segítséget jelenthet a családnak. Azonban eddig nem mélyedt el azokban a részletekben, amelyeket a „Playdates with Death” kínált. „Lea az összetett dolgokat is érthetővé teszi” – mondta Behm. Például, amikor Schweitz Substack oldalán bejelentette, hogy az egyik egyházi foglalkozás része lesz a gyászjelentés írása, Behm úgy döntött, részt vesz. „Erőteljes élmény megírni a saját gyászjelentésünket” – reflektált. „Segített lehorgonyoznom, mielőtt belevetettem volna magam a munkába.”
A „Játékos randevúk” módszertana
Akár személyes workshopokat, akár online közösségi „játékrandevúkat” vezet, Schweitz célja, hogy „lehalkítsa” a résztvevők idegrendszerében a feszültséget e nehéz témák mérlegelésekor. Könnyed bejelentkező kérdéssel és gyengéd mozgással, például székes jógával kezdi a foglalkozásokat. Csak ezután térnek rá a napi feladatra. Minden „játékrandevút” tánccal zár, remélve, hogy mindenki jobban érzi majd magát távozáskor, mint érkezéskor. Még akkor is, ha a halálra való felkészülés nehéz munkáját végezték.
A 64 éves Heimbach egészségügyi háttérrel rendelkezik. Felkeltette érdeklődését, amikor hallott a workshopokról. Egy „életünneplés” foglalkozáson kitágult a temetésekről alkotott nézete. Andrea Steinkamp lelkész különféle temetésekről mesélt a St. Paul & St. Andrew templomban. Egyik tagjuk, aki imádott kertészkedni, búcsúztatóját a templom kertjében tartották. „A férjem nem csinál nagy ügyet abból, amit elért, de én szándékozom ünnepséget rendezni neki” – mondta Heimbach. „Ezt tanultam az életünneplés foglalkozáson. Néha ez nem érted van – hanem a hátrahagyottaknak segít.”
Nem haláldulák, hanem közösségépítők
Schweitz az életvégi gondozók, mint a haláldúlák és hospice dolgozók mellett állónak tekinti magát. De egyértelművé teszi, hogy nem ezt a munkát végzi. Közösségépítőként látja magát az életvégi tervezés körül. Célja, hogy képessé tegye a családokat a szükséges feladatok elvégzésére, mielőtt a helyzet súlyossá válna.
„Nem feltétlenül olyanokról van szó, akik nemrég kaptak diagnózist” – mondta résztvevőiről. „Akarnod kell ebben a térben lenni – ha a dolgok küszöbön állnak, nehezebb ezt a pimasz játékosságot fenntartani.” Elmondása szerint a csoport minden korosztály számára nyitott. A remény az, hogy a résztvevők nyugodtak és játékosak maradhatnak a nehéz beszélgetések során. Ezt a workshopokon keresztül havonta egyszer gyakorolják.
Ebben a hónapban Behm benyújtotta életviteli tervezési dokumentumait egy ügyvédnek. „Sok munka” – mondta. „De láthatod, mennyit segíthet másoknak.”
Ez a kezdeményezés rávilágít egy fontos társadalmi igényre. Arra, hogy az elmúlásról való gondolkodás ne csak félelemmel teli tabu legyen. Lehet egy tudatos, közösségben megélt folyamat is. Segíthet méltósággal és felkészülten szembenézni az élet elkerülhetetlen részével.
Ha érdekel, hogyan hat a hit és a spiritualitás a modern társadalmakra, vagy hogyan közelíthetünk meg nehéz élettémákat közösségi erővel, nézd meg kapcsolódó írásainkat is – és oszd meg, ha szerinted is érdemes beszélni róla.
