**Kihalásra ítélt, de most feltámasztott állatok: valóban a múlt visszajött?**
Az ősi létformák újjászületése mindig is izgalmat keltett az emberiségben. Most, 2025 áprilisában, a tudósok egy különleges lépést tettek: állításaik szerint sikerült visszahozniuk a régóta kihalt, félelmetes dire wolf-ot. De valóban az ősi ragadozóról van szó, vagy csak egy modern másolatról?
**A régmúlt állatai: a dire wolf és a többiek**
A texasi Colossal Biosciences nevű biotechnológiai cég nemcsak a dire wolf, hanem más kihalt fajok újjáélesztésén is dolgozik. Korábban a gyapjas mamut és a tasmaniai tigris – vagy thylacine – feltámasztásáról is szó volt. A cég legutóbb olyan kölyökkutyák születését jelentette be, amelyek a dire wolf kulcsfontosságú tulajdonságaival bírnak, holott ez az ikonikus ragadozó több mint 10 000 éve eltűnt Észak-Amerika földszínéről.
A közvéleményt az a gondolat foglalkoztatja, hogy a fajok feltámasztása nemcsak lehetséges, hanem közel is áll hozzánk. Ám ahogy a tudomány fejlődik, egy lényeges kérdés merül fel: vajon mennyire kell hasonlítania az új lénynak az eredetihez, hogy azt valódi visszatérésnek lehessen tekinteni?
**Mi is az a „de-extinction”?**
A közvélemény sok esetben a Jurassic Park filmek világára asszociál, ahol dinoszauruszokat hoznak vissza az életbe. A tudományos közösség azonban más megközelítést képvisel. A de-extinction kifejezés a fajok újjáélesztésének különböző módszereit öleli fel, beleértve a szelektív tenyésztést és a klónozást is.
Például a gyapjas mamut újjáélesztésére irányuló projekt célja egy olyan ázsiai elefánt létrehozása, amely képes lenne a mamut ökológiai szerepét betölteni. Viszont a mamut és az ázsiai elefánt között több mint 1,5 millió genetikai eltérés található, így a helyreállítás messze nem egyszerű feladat.
**Egyre közelebb a célhoz?**
A dire wolf projekt keretében a kutatók mindössze 20 genetikai módosítást végeztek. Ezeket a szürke farkas genomjába ültették be, hogy hasonlóvá tegyék a rég elfeledett dire wolf-hoz. Ennek eredményeként a megszületett állatok bár hasonlítanak, genetikai szempontból sokkal közelebb állnak a modern farkasokhoz.
Colossal Biosciences nemcsak a mamutokkal és dire wolf-okkal foglalkozik. A vállalat célja, hogy a thylacine genetikai rokonát, a zsíros farkú dunnartot is újjáélessze. Ezen kívül a dodo, a Mauritiuson élt repülni nem tudó madár feltámasztásán is dolgoznak, amelyhez szintén közvetlen genetikai rokonokat használnak.
**Az újraélesztés jövője: technológiai csodák és etikai kérdések**
Bár a kísérletek izgalmasak, fontos megjegyezni, hogy azok nem a múlt visszahozatalát jelentik. Inkább újfajta, szintetikus lények létrehozásáról van szó, amelyek bizonyos tulajdonságaikban hasonlítanak az egykori állatokra, de genetikai szempontból nem azonosak velük.
Közben más, valóságosabb közelítések is léteznek, mint például az északi fehér rinocérosz helyreállítása. Jelenleg csak két nőstény él, ráadásul mindkettő terméketlen. A tudósok itt a meglévő genetikai anyag segítségével próbálnak életképes embriókat létrehozni.
**Mire megyünk a technológia segítségével?**
A génszerkesztés nemcsak a fajok újjáélesztésében rejlik, hanem a megmentésükben is. A genetikai változatosság növelése vagy a káros mutációk eltávolítása révén segíthetünk a veszélyeztetett fajok túlélésében.
Ahelyett, hogy a „de-extinction” drámai kifejezésével illusztrálnánk ezeket a projekteket, talán új kifejezések szükségesek: szintetikus proxyk vagy ökológiai analógok. Ezek a megfogalmazások közelebb állnak a tudományos valósághoz. Hiszen a múlt nem tér vissza, hanem újjáépítjük a megmaradt darabokból.
Legyünk hát őszinték: amit látunk, az nem feltámadás. Hanem a múlt reinterpretálása.
