Lemúrok: A nők dominanciája és az oxitocin szerepe a társadalmi viselkedésben
Ha létezne egy verseny az állatvilág legnagyobb női zaklatóiról, a lemúrok biztosan a lista élén végeznének. Ebben a távoli főemlős csoportban a nőstények irányítanak, gyakran alkalmazva fizikai agressziót, hogy érvényesítsék akaratukat és kordában tartsák a hímet.
Női uralom az állatvilágban
Nem minden lemúrfaj él női uralom alatt. Az elmúlt millió év során a lemúrok egy részének társadalmi struktúrája békésebb és egalitáriusabb viszonyt alakított ki a nemek között. Az új kutatási eredmények szerint ez a kedvező elmozdulás legalább részben az oxitocin, vagyis a „szeretet hormon” agyban végbemenő működésének változásával magyarázható.
Az oxitocin és a példaállatok
A Biology Letters szaklapban megjelent tanulmányban a Duke Egyetem kutatói hét, az Eulemur nemzetségbe tartozó közeli rokon lemúrfajt vizsgáltak. Megfigyelték, hogy mely fajokban dominálnak a nőstények, és melyek között egyenlőbb viszonyok uralkodnak.
Például a kék szemű fekete lemúrok esetében a nőstények elsőbbséget élveznek az étkezésnél és a pihenőhelyeknél. Fizikai agressziót alkalmaznak – amit nem mindig indokoltak –, hogy érvényesítsék elképzeléseiket. Ahogy Christine Drea, a kutatás vezető szerzője, a Duke Evolúciós Antropológiai Intézet professzora mondta: „A nőstények agressziója teljesen provokálatlan is lehet, csupán azért, hogy emlékeztesse a többieket, ki a főnök.”
Egalitárius társadalmak
Más fajok, mint például a donga lemúrok, békésebbek és egyenlőségre törekvőek. Itt a nőstények és a hímek egyenlő státuszban vannak, ami „sokkal kiegyenlítettebb játszóteret” jelent – nyilatkozta Allie Schrock, a kutatás első szerzője.
Kutatási módszerek és eredmények
A kutatás során a lemúrok már korábban természetes okok miatt elhunytak, de szövetmintáikat megőrizték a Duke Lemúr Központ drága szövetbankjában. Az autoradiográfiának nevezett képalkotó technika segítségével a kutatók feltérképezték az oxitocin agybeli kötődési helyeit, ez a hormon ugyanis a társas viselkedésekhez, például a bizalomhoz és a kötődéshez kapcsolódik.
Az eredmények figyelemre méltó mintázatot mutattak: az egalitáriusabb fajokban több oxitocin receptor található, ami azt jelenti, hogy több „célpont” jut az oxitocin hatásainak. A legfontosabb eltérés a hipotalamusz területen mutatkozott, amely az érzelmek, mint a félelem, szorongás és harag kezeléséért felelős. Ez a minta mindkét nemnél fennállt, ami azt jelzi, hogy az egalitárius fajok a nemek közötti paritást az agresszió csökkentésével érték el, nem pedig a férfiak agressziójának növelésével.
Kitekintés: Az oxitocin mélyebb megértése
A kutatók úgy vélik, hogy az oxitocin jelátviteli problémák kapcsolódhatnak az agresszióhoz, személyiségzavarokhoz és az autizmushoz emberekben és más állatokban is. A következő lépések között szerepel a hormonreceptorok és a lemúrok társas viselkedésének további tényezőinek összefüggéseinek vizsgálata. „Sokkal többet tanulhatunk a lemúrokról, arról, hogyan szabályozza az agy a viselkedést” – mondta Schrock.
Összegzés
Ez a kutatás rávilágít arra, hogy a lemúrok társadalmi struktúrájának fejlődése nem csupán a dominanciáról szól, hanem az együttműködés és az egymás iránti tisztelet fontosságáról is. Az oxitocin szerepe a társadalmi viselkedésben nem csak a lemúrokra érvényes, hanem szélesebb körben is segíthet minket abban, hogy megértsük a társas kötelékeket és azok hatását az állatok és az emberek életére. Ez a téma izgalmas lehetőségeket kínál a jövőbeli kutatások számára.
