Egyre erősödő aggodalmak Izraelben: Veszélyben a keresztény közösségek és a vallásközi tisztelet? Egy május eleji parlamenti vita és Ferenc pápa halálára adott izraeli reakció éles kérdéseket vetett fel a vallásszabadság és a kisebbségek helyzetével kapcsolatban a Szentföldön.

Fenyegető légkör: Zaklatások és korlátozások

Az izraeli Kneszet Bevándorlási, Befogadási és Diaszpóraügyi Bizottságának egy 2025. május 5-i ülésén Aida Touma-Sliman, egy észak-izraeli keresztény törvényhozó kongatta meg a vészharangot. Aggasztó mintázatról számolt be: az országban élő keresztényeket egyre több zaklatás éri. Beszámolt arról, hogy a húsvéti nagyhét során számos ciszjordániai kereszténytől tagadták meg a beutazást Jeruzsálembe. Nagyszombaton, húsvét előestéjén pedig az izraeli rendőrség akadályozta a hívek templomba jutását.

Ezek a zavargások egy márciusban publikált jelentés megállapításait támasztják alá. A Rossing Center az Oktatásért és Dialógusért nevű szervezet 2025. márciusi dokumentuma a keresztények elleni erőszakos cselekmények számának meredek emelkedését mutatta ki. Papokat köptek le, egyházi tulajdont rongáltak meg, kereszteket gyaláztak meg, és zarándokokat zaklattak. Számos esetben a rendőrség lassan, vagy egyáltalán nem reagált az incidensekre.

„Ha ez az ország valóban minden vallást tisztel,” mondta Touma-Sliman, „akkor annak, ami a keresztény papság ellen történik, hatalmas felzúdulást kellett volna kiváltania, és fel kellett volna forgatnia az országot.”

Ferenc pápa emléke és a diplomáciai gesztusok hiánya

Touma-Sliman bírálta az izraeli kormány feltűnő mulasztását Ferenc pápa halálának elismerésében is. Benjamin Netanjahu miniszterelnök kormánya csupán egy alacsonyabb rangú segítőt küldött Ferenc pápa temetésére, a szentszéki izraeli nagykövet mellett. Eközben mintegy 130 másik nemzet vezetői személyesen vettek részt a szertartáson. Az indoklás – miszerint a temetés a zsidó szombatra esett – kevéssé tűnt őszintének, különösen annak fényében, hogy az izraeli nagykövet jelen volt.

Az izraeli kormány csupán egy semmitmondó, formális részvétnyilvánítást küldött Ferenc pápa halálának napján. Még a külügyminisztérium egy felületes Twitter-bejegyzését is gyorsan törölték a szélsőjobboldali koalíciós tagok nyomására.

Ez a viszonylagos hallgatás nem egyszerűen diplomáciai figyelmetlenség volt. Különösen egy olyan nemzettől, amely a vallásszabadság védelmezőjeként hirdeti magát. Sokak szerint ez egy számított tiszteletlenség volt. Engedmény Netanjahu koalíciójának azon elemei felé, akik közül sokan nemtetszéssel fogadták a pápa erkölcsi egyértelműségét, különösen a palesztinokkal kapcsolatban. Ahogy Touma-Sliman figyelmeztetett: „Ez veszélyes üzenetet küld, amely arra bátorítja az elvakult szélsőségeseket, hogy folytassák támadásaikat a vallási szentségek ellen.”

Ferenc pápa kiállása és öröksége

A gázai konfliktus kezdetétől fogva Ferenc pápa rendszeresen felhívta a gázai Szent Család templom – az övezet egyetlen katolikus temploma – gyülekezetét. Vigaszt nyújtott nekik, miközben az izraeli támadások elől kerestek menedéket. De nemcsak nekik, hanem keresztényeknek és muszlimoknak egyaránt vigaszt nyújtott, akik elképzelhetetlen pusztítást éltek át. Utolsó karácsonyakor a Szent Péter téren egy olyan betlehemet állíttatott fel, amelyben a kis Jézust egy palesztin kaffijébe – egy hagyományos arab fejkendőbe – pólyálták. Ez egy csendes, de erőteljes üzenet volt. A szolidaritás rendkívüli gesztusaként a pápa a pápamobilt Gázának adományozta, hogy azt mentőautóvá alakíthassák.

Ünnepélyes gyászmisét tartottak a gázai Szent Család templomban. Keresztények és muszlimok egyaránt gyászolták azt az embert, akit ritka nyugati vezetőnek tartottak, aki hajlandó volt kimondani az igazságot a hatalommal szemben. „Az a személy, aki csak falak építésére gondol, és nem hidakéra,” mondta egyszer, „nem keresztény. Ez nincs benne az evangéliumban.”

Bár érvelhetnénk úgy, hogy éppen ezek a tettek késztették Netanjahut arra, hogy megtagadja Ferenc pápa halálának megfelelő elismerését, Netanjahu ugyanakkor nyilvánosan részvétét fejezte ki Jimmy Carter volt amerikai elnök halálakor, aki pedig éles kritikusa volt az izraeli politikának.

Wadie Abu Nassar, egy haifai katolikus és a Szentföldi Keresztények Fórumának koordinátora árulásnak nevezte a kormány reakcióját a pápa halálára: „Ő volt a világ legfontosabb egyházának vezetője… Követői vannak olyan emberek között, akik izraeli adófizetők. Ez az ember megérdemel némi tiszteletet.”

Mélyebb problémák és a cselekvés szükségessége

A hallgatás nemcsak a pápáról szól. Az izraeli kormány vonakodása attól, hogy megvédje keresztény polgárait – akik iskolákat, kórházakat és kulturális intézményeket építettek – több mint hanyagság. Néhány megfigyelő szerint ez cinkosság. Netanjahu reakciója egy mélyebb erkölcsi erózióról árulkodik, ahol a nacionalizmus, a vallási identitás és a politikai célszerűség elsőbbséget élvez a közös állampolgársággal szemben.

Touma-Sliman a májusi bizottsági ülésen egyértelmű nemzeti politikát követelt a vallási gyűlölet és rasszizmus elleni küzdelemre Izraelben. Felelősségre vonta a rendőrséget a büntetlenség kultúrájának elősegítésében játszott szerepükért. „A rendőrségnek teljes felelősséget kell vállalnia erőszakos, önkényes gyakorlataiért és megalázó viselkedéséért, különösen a vallási ünnepek alatt,” mondta.

Ez azonban nem kizárólag izraeli kérdés. A globális egyháznak és a világnak nem szabad elfordulnia. Tisztelegniük kell Ferenc pápa emléke előtt azáltal, hogy meghallják hívását: követeljenek békét, tartsák fenn az emberi méltóságot, és utasítsák el a gyűlölet normalizálását, akár a palesztinok, akár az őket szolgálni próbáló keresztények ellen irányul.

A történelem emlékezni fog erre a pillanatra. Emlékezni fog arra, ki állt ki a tisztelet mellett, és ki törölte azt el félelemből. Emlékezni fog, mely kormányok választották a hallgatást az igazság helyett, a falakat a hidak helyett, és a célszerűséget az elvek helyett. És emlékezni fog Ferenc pápára azért, ahogyan élt: bátran, együttérzően és rendíthetetlenül az elnyomottak oldalán.

Ha érdekel, hogyan hat a hit a modern társadalmakra, és milyen kihívásokkal néznek szembe a vallási közösségek világszerte, olvasd el további írásainkat is – és oszd meg ezt a cikket, ha szerinted is fontos beszélni ezekről a kérdésekről.