A Vatikánban nemrég lezajlott, pápaválasztást előkészítő bíborosi tanácskozások nem múltak el kritikák nélkül. Az összejöveteleken, ahol az új egyházfő megválasztására készültek, Ferenc pápa örökségét is érték bírálatok. Ez a jelenség korántsem új keletű a pápaság több évszázados történetében. Gyakran előfordul, hogy egy pápa megítélése halála után, az utódlás körüli időszakban éles vitákat vált ki.

A múlt visszhangja: Pápák és kritikusaik

A pápák tevékenységének utólagos értékelése régi hagyomány. Az interregnum, vagyis két pápa uralkodása közötti időszak, gyakran adott teret az elhunyt egyházfővel szembeni kritikáknak. Gerald O’Connor, az America magazin tapasztalt vatikáni tudósítója szerint a nemrég lezajlott tanácskozásokon is ez történt. Beniamino Stella bíboros, a Római Kúria (a Szentszék központi hivatali szervezetének) régi tisztségviselője például bírálta Ferenc pápát. Azért kritizálta, mert világi férfiak és nők számára is megnyitotta a kúriai pozíciókat. Egy névtelenséget kérő bíboros O’Connornak úgy nyilatkozott: „Sok panaszt hallottunk Ferenc pápaságával kapcsolatban ezekben a napokban, de Stella bíboros beszéde messze a legrosszabb volt.”

Meglepőnek tűnhet? Valójában régóta bevett szokás, hogy a pápák közötti átmeneti időszakot az elhunyt egyházfő bírálatára használják fel.

VIII. Orbán pápa és a népharag árnyéka

Kiváló példa erre VIII. Orbán pápa esete, aki 1644-ben hunyt el. Halála után Rómában tömeg gyűlt össze. Fel akarták éleszteni azt a régi szokást, hogy lerombolják a gyűlölt pápák képmásait. Felfegyverzett katonák akadályozták meg, hogy a tömeg szétzúzza Bernini híres szobrát Orbánról a Palazzo dei Conservatoriban. Ezután a feldühödött emberek a jezsuita kollégium udvarán álló gipsz pápaszobrot verték porrá.

Eközben ellenséges versek, úgynevezett pasquinade-ek (gúnyversek, amelyeket Rómában egy híres antik szoborra tűztek ki) árasztották el a várost. Ezek nemcsak Orbánt, hanem firenzei családjának, a Barberiniknek a tagjait is támadták. A pápa ugyanis a reneszánsz nepotizmus (rokonok előnyben részesítése) nagy hagyományát követve fontos kúriai pozíciókba nevezte ki őket. Egy nevezetes pasquinade, a „Papa Gabella” (Adó Pápa) így fogalmazott:
„Orbán és unokaöccsei / Több kárt okoztak / Mint vandálok és gótok / Szép Rómámnak / Ó, Adó Pápa.”

Egy másik gúnyvers a Barberini családot jelképező méhekre utalva támadta a pápát. Azzal vádolták, hogy kifosztotta a római népet családja gazdagítása érdekében: „Amilyen jól táplálta a méheket, olyan rosszul táplálta a juhokat.” A leghíresebb vád szerint a család eltávolíttatta a Pantheon bronz mennyezetét, és ágyúk öntésére használta fel: „Amit a barbárok nem tettek meg, azt megtették a Barberinik.”

Orbán utódja, X. Ince pápa, jogi eljárást kezdeményezett a Barberini unokaöccsei ellen közpénzek hűtlen kezelése miatt. Végül felmentették őket. Bár néhány közelmúltbeli történész amellett érvel, hogy Orbán pápasága sikeresebb volt, mint ahogyan azt híresztelték – nem utolsósorban Róma kulturális presztízsének helyreállításában –, hírneve sosem tudott teljesen megszabadulni ezektől a támadásoktól.

Ferenc pápa öröksége: Kontraszt és népszerűség

Ezzel szemben, a bíborosok morgolódása ellenére, Ferenc pápa Rómában egyáltalán nem számított gyűlölt egyházfőnek. Épp ellenkezőleg. Több százezren várakoztak órákon át sorban, hogy leróják tiszteletüket ravatalánál a Szent Péter-bazilikában. „A nép pápájaként” emlegették.

Megújulás a gyökerek által: Machiavelli és a pápaság

Niccolò Machiavelli, korának egyházát keserűen bíráló gondolkodó, Beszélgetések Titus Livius első tíz könyvéről című művének harmadik könyvét azzal kezdi, hogy a fennmaradni kívánó monarchiáknak, köztársaságoknak és vallásoknak időszakosan meg kell újulniuk. Ezt a gyökereikhez való visszatéréssel érhetik el. „A mi vallásunk” esetében – írja – ezt Assisi Szent Ferenc és Szent Domonkos valósította meg. Ők a szegénységben élve és Krisztus példáját követve újították meg a hitet a köznép körében. Az általuk alapított szerzetesrendeknek köszönhetően „a prelátusok és a vallás vezetőinek becstelensége nem teszi tönkre azt.”

Ferenc pápa, aki jezsuita szerzetesként vette fel Assisi Szent Ferenc nevét és követte példáját – elhagyva a pápai pompa külsőségeit és a szegényeknek, valamint a kitaszítottaknak szentelve magát –, egymaga sokat tett az egyház tekintélyének helyreállításáért a világban a visszaélési botrányok után. Úgy tűnik, Assisi Szent Ferenchez hasonlóan ő is megújította a hitet az emberek körében.

Merre tovább, egyház?

Hogy a vallás vezetői, a bíborosok, választanak-e hozzá hasonló utódot, azonban már kétségesebb. A pápaság története tele van fordulatokkal és meglepetésekkel. A múlt tanulságai és a jelen kihívásai egyaránt formálják a döntéshozók gondolkodását. Az elkövetkező időszak megmutatja, milyen irányt vesz az egyház vezetése.

Ferenc pápa öröksége viták tárgya lehet, de hatása tagadhatatlan. Az ő példája rávilágít a hit és a vezetés összetett kapcsolatára a modern világban.

Ha érdekel, hogyan hat a hit a modern társadalmakra, és milyen kihívásokkal néz szembe a Vatikán a 21. században, nézd meg a kapcsolódó írásainkat is – és oszd meg, ha szerinted is érdemes beszélni róla.