Egy személyes tragédia árnyékában merül fel a kérdés: hogyan bánunk azokkal, akik tudásukkal gazdagíthatnának minket? Egy amerikai írás alapján mutatjuk be, miért fontosak a külföldi, köztük muszlim többségű országokból érkező tudósok és diákok, és milyen veszély fenyegeti őket napjainkban.
Amikor a tudomány élet-halál kérdése
2019 májusában a cikk eredeti szerzőjének családja lesújtó hírt kapott a híres Mayo Klinikán. Feleségénél, a 45 éves, egészséges életmódot folytató Tabitánál hasnyálmirigyrákot diagnosztizáltak. A hír sokkolta őket. A férj eleinte bizakodott, hitt a kiváló orvosokban és az amerikai tudományban. „A rák nem fog győzni” – mondogatta.
Tévedett. Tabita 14 hónappal később, egy kimerítő küzdelem után elhunyt. Ez a betegség rendkívül agresszív. A diagnosztizáltak tízből kilencen öt éven belül meghalnak. Ha ezen változtatni akarunk, minden segítségre szükség van. Kellenek a legjobb orvosok és kutatók. Olyanok, akik az áttörést hozhatják a korai felismerésben és a sikeres kezelésben.
Bevándorló orvosok a frontvonalban
Szükségünk van olyan orvosokra, mint Mustafa Raoof. Ő egy pakisztáni származású sebész onkológus a City of Hope rákközpontban. Azt kutatja, hogyan lehetne hatékonyabbá tenni a kemoterápiát hasnyálmirigyrák esetén. Szükség van Faraz Bishehsarira is. Ő egy iráni gasztroenterológus-kutató a Houstoni Egyetemen. A környezeti és életmódbeli tényezők szerepét vizsgálja a betegség kialakulásában.
Mustafa Raoof, a City of Hope sebészeti onkológiai osztályának adjunktusa. (Fotó: City of Hope jóvoltából)
Ezek az orvosok azért tudnak hozzájárulni a gyógyításhoz, mert lehetőséget kaptak. Az Egyesült Államokban tanulhattak tovább. A legjobb egyetemeken mélyíthették el tudásukat. Sajnos sok hasonló nemzetközi kutató most veszélybe került. Az amerikai szövetségi kormány úgynevezett „Catch and Revoke” (Elkapni és Visszavonni) programja miatt.
Egy aggasztó tendencia: a „Catch and Revoke” program
Ez a program a külföldi kutatók vízumának visszavonására összpontosít. Emiatt sebezhetővé válnak. Az ICE (Bevándorlási és Vámügyi Végrehajtó Ügynökség) letartóztathatja őket. Akár fogolytáborokba is szállíthatják őket. Hogy mi a bűnük? A legtöbb esetben semmi komoly. Néha csak olyan politikai nézeteket hangoztatnak, amelyeket a kormány sértőnek talál. Vagy ellentétesnek az amerikai külpolitikával. Néha még ennyit sem tesznek.
Egy felismerhető mintázat azonban kirajzolódik. A célkeresztbe került személyek származási országa vagy vélt vallási identitása feltűnő. Sokan közülük muszlim többségű országokból érkeznek. A „Catch and Revoke” program szélesebb problémát tükröz. Nem ismeri el a muszlim többségű országok diákjainak és tudósainak jelentős hozzájárulását. Pedig ezek az emberek sokat adtak és adhatnának Amerikának és a világnak. Mindezt az amerikai egyetemek által nyújtott lehetőségeknek köszönhetően.
Bevándorló tudósok, akik formálták a világot
Gondoljunk csak Chicago egyik ikonikus épületére, a Willis Towerre (korábban Sears Tower). Fő szerkezettervezője, Fazlur Rahman Khan, Bangladesben született és nőtt fel. Az 1950-es években Fulbright-ösztöndíjjal szerzett PhD-t az Illinoisi Egyetemen. Később a „szerkezetépítés Einsteinjének” nevezték. Munkássága maradandó hatást gyakorolt a felhőkarcolók tervezésére világszerte.
Egy másik bangladesi, Muhammad Yunus, a Vanderbilt Egyetemen doktorált közgazdaságtanból. Kidolgozta és finomította a mikrofinanszírozás és mikrohitelezés rendszerét. Ezzel segített szegény rétegeknek, különösen nőknek kitörni a mélyszegénységből. Munkájáért 2006-ban Nobel-békedíjat kapott.
Az egyiptomi űrkutatási mérnök, Tahani Amer az Old Dominion Egyetemen szerezte diplomáit. Több mint 30 éve dolgozik a NASA-nál. Kiemelkedő karriert futott be. Kutatásai hozzájárultak a NASA repüléstechnikai fejlesztéseihez. Számos diák és tudós érkezett muszlim többségű országokból. Jelentős mértékben hozzájárultak az orvostudományhoz, újságíráshoz, oktatáshoz, technológiához és üzleti élethez.
Amikor egy kutatás félbeszakad
Vannak, akik ikonikus felhőkarcolókat terveznek vagy Nobel-díjat nyernek. A legtöbben azonban kevésbé látványos, de nélkülözhetetlen munkát végeznek. Ilyen lehetett volna Rumeysa Öztürk is. Ő egy török doktorandusz hallgató volt. Márciusban az ICE őrizetbe vette. A Tufts Egyetemen azt kutatta, hogyan használják a tinédzserek a közösségi médiát pozitív társadalmi hatás elérésére. Kutatása fontos lehet a digitális korban élő gyerekek fejlődésének megértéséhez. Most Öztürk kutatása és amerikai jövője is bizonytalan időre megszakadt.
Miért fontos a nyitottság?
Nemzetünk és a globális közösség is sokat nyer. Akkor, ha lehetőséget teremtünk különböző vallású és nemzetiségű embereknek. Ha tanulhatnak, taníthatnak és kutathatnak egyetemeinken. Ha maximalizáljuk ezeket a lehetőségeket, javítjuk az esélyeket. Esélyt adunk a rákbetegek túlélésére. Arra, hogy biztonságos épületek népesítsék be városainkat. Arra, hogy a hagyományos banki szolgáltatásokhoz nehezen hozzáférők is megélhetést teremthessenek. És arra, hogy bolygónkat és naprendszerünket a közjó érdekében kutassuk.
A muszlim többségű országokból érkező diákok és tudósok nem érdemlik meg, hogy kollektíven gyanús csoportként kezeljék őket. Vagy ami még rosszabb: egzisztenciális fenyegetésként. Jelenlétük nem megoldandó probléma. Ellenkezőleg: kiváltság – nekik és nekünk is –, amelyért hálásnak kellene lennünk.
Ha érdekel, hogyan hat a hit és a kulturális háttér a modern társadalmakra, vagy hogyan formálják a bevándorlók a tudományt, nézd meg kapcsolódó írásainkat is – és oszd meg ezt a cikket, ha szerinted is érdemes beszélni róla.
