Engedjék meg, hogy bemutassak egy történetet a reményről. Ez egy ukrajnai zsidó férfi, Naftali Herz Imber története, aki 1856-ban született. Imber 1878-ban írt egy verset, amely mélyen megérintette népét. Ez a költemény, a „Tikvateinu”, vagyis „A mi reményünk” címet viselte, és Izrael Állam későbbi himnuszának alapjává vált. A vers a zsidó nép ősi vágyát fogalmazza meg: a visszatérést őseik földjére.
A Remény Születése: A „Hatikva” Története
Naftali Herz Imber verse így hangzik:
Amíg a szívben Bent,
Zsidó lélek eped,
S keletre, előre,
Tekint még a szem Cion felé;Nem veszett még reményünk,
Kétezer éves reményünk,
Lenni szabad nép hazánkban,
Cion és Jeruzsálem földjén.
1882-ben Imber Palesztinába emigrált. Az emberek hamar megszerették a versét. Körülbelül ebben az időben alapították a telepesek Petach Tikvát, ami „a remény kapuját” jelenti. Így a „tikva” (remény) szó különleges jelentőséggel bírt.
Idővel a szöveg dallamra talált, és a dallamból megszületett a „Hatikva” című dal. A dallam eredete máig rejtély. Egyesek szerint egy 16. századi olasz dalból származik. Ez később román, majd ukrán dallammá vált. Mások úgy vélik, hogy Smetana „Moldva” című művéből ered (a csatolt videóban 1:19-től). Azonban a „Moldva” dúr hangnemű, míg a „Hatikva” mollban íródott, mint oly sok zsidó dal. Ettől a dallam szomorkásnak tűnhet. Pedig a „Hatikva” ennek épp az ellenkezője: az öröm és a remény dala.
1933-ban a „Hatikva” a cionista mozgalom himnusza lett. Pontosan azért, mert az öröm és a remény üzenetét hordozza. 1944-ben, Auschwitz-Birkenauban egy csoport cseh zsidó ezt a dalt kezdte énekelni, miközben a gázkamrába léptek. Az SS őrök ütlegelése közepette is tovább énekelték életük utolsó pillanataiban.
A Remény Szavai és Jelentései
Amikor Imber a „Hatikvát” írta, számos kép közül választhatott a zsidó múltból. De ő ezt a fő képet választotta: „nem veszett még reményünk.” Ez a kép Ezékiel prófétától származik. A babilóniaiak épp elpusztították Júda királyságát. A próféta egy völgyet látott, tele száraz csontokkal. Ezek a holttestek azt mondták: Avda tikvateinu, „elveszett a reményünk.” Imber erre azt válaszolta: Nem, csontjaink nem száradtak ki, és reményünk sem veszett el. Újra felemelkedünk.
Izrael függetlenségi napja, a Jom HaAcmaut tiszteletére hadd ajánljak egy rövid héber leckét. Az első szót már ismerik: Tikva. Jelentése: „remény”. A tikva szó rokona a héber kav szónak, ami „kötelet” jelent. A remény az a kötél, amelyen felmászunk. A remény az a kötél, ami összeköt minket. A kav jelentheti azt is, hogy „összegyűjteni” – mint a mikve vizét. A mikve egy rituális fürdő, amelyet megtisztulásra használnak a zsidó vallásban.
Most pedig a második szó: mashber. Jelentése „válság”. Úgy tűnik, ez az örök zsidó állapot. Egy zsidó szöveges üzenet definíciója: „Kezdj el aggódni. Részletek hamarosan.” A mashber szó a shavar gyökből ered, ami „töröttet” jelent. Tehát igen: a válság az, amikor valami eltörik. De az óhéberben a „mashber” szó mást is jelentett. Egy szülőszék volt, amelyre a nő leguggolt szülés közben. Tehát: a válság azt jelenti, hogy valami eltört – és a válság egyben a születés ideje is.
Válságból Újjászületés: A Történelem Ismétlődő Motívuma
A zsidó történelem egyik fő témája, hogy minden válsággal valami összetörik. És minden alkalommal, amikor valami összetörik, valami megszületik. Néhány példa:
Kr. e. 586-ban a babilóniaiak elpusztították Júda déli királyságát. A júdeaiakat száműzetésbe küldték Babilonba. Ezek a júdeaiak történetük foszlányait vitték magukkal. E foszlányokból névtelen írástudók alkották meg a Tórát. A Tóra a Héber Biblia első öt könyve, a zsidó törvény és tanítás alapja. A babilóniai pusztítás volt a válság, a törés – és ebből született meg a Tóra.
Kr. u. 70-ben a rómaiak lerombolták a második Templomot, és véget vetettek a júdeai függetlenségnek. A bölcsek Javne városába menekültek. Ott létrehoztak egy templom és áldozatok nélküli judaizmust. Ez az ima, az istentisztelet és a Tóra-tanulmányozás köré szerveződött. A római pusztítás volt a válság – és ebből született meg a rabbinikus judaizmus.
1492-ben Ferdinánd király és Izabella királynő kiűzte a zsidókat Spanyolországból. Öt évvel később Portugáliából is hasonló sorsra jutottak. Néhány zsidó az észak-izraeli Cfát városába menekült. Ezek a menekültek úgy hitték, hogy nemcsak ők vannak száműzetésben, hanem a világ, a létezés, sőt maga Isten is. Úgy képzelték, hogy a micvák (parancsolatok, jócselekedetek) teljesítésével megválthatják ezeket a száműzetéseket. A spanyolországi kiűzetés volt a válság – és ez a válság szülte meg a kabbalát, a zsidó miszticizmust.
1945-ben a zsidók kiemelkedtek a Holokauszt borzalmaiból. A hontalanok táboraiban gyermekeket szültek – ez volt a zsidó történelem legnagyobb népességrobbanása. Ezek a zsidók tudták, hogy a zsidó történet nem a halálról szól. Tudták, hogy a zsidó történet az életről szól. A Holokauszt volt a válság, a zsidó történelem legnagyobb törése – és ez a válság szülte meg a judaizmus megújulását.
2023. október 7-e után sok zsidó visszatért a zsidó közösség érzéséhez. Zsidó kapcsolatokat, tanulást és értelmet kerestek – ezt a közösségi vezetők „hullámnak” (surge) nevezték. Ez a válság egy újfajta zsidó megújulást hozott létre.
A Remény Öröksége
Visszatérve a „Hatikvához”. Ez nemcsak Izrael Állam, hanem az egész zsidó nép nemzeti himnusza. Mert a legnagyobb találmány a remény – az az elképzelés, hogy a holnap jobb lehet, mint a ma. Ez a zsidó nép védjegye.
Ahogy David Broza énekelte a „Jihje Tov” („Jobb Lesz”) című dalában:
Kinézek az ablakon, és ez nagyon elszomorít.
Elmúlt a tavasz; ki tudja, mikor tér vissza?
A bohóc király lett; a próféta bohóccá vált;
És elfelejtettem az utat, de még mindig itt vagyok.
Jobb lesz.
Néha összetörök.
De ezen az éjszakán veled maradok…
Az emberek stresszben élnek, okot keresve a lélegzésre,
És a gyűlölet és a gyilkosság között békéről beszélnek…
Mit teszünk, amikor a bohócok királyokká válnak, a próféták pedig bohócokká? Átdolgozzuk magunkat a törésen. Okokat keresünk a lélegzésre.
Végül, az utolsó héber lecke: A „lélegezni” szó egyben a „lélek” szava is. Találjuk meg a lelkünket.
A remény és az újjászületés történetei mélyen emberiek. Arra ösztönöznek, hogy a nehézségek közepette is keressük a fényt és a továbbhaladás lehetőségét. Ha érdekel, hogyan formálják a hit és a közösségi összetartozás élményei a társadalmakat, vagy hogyan birkóznak meg különböző kultúrák a válságokkal, olvass tovább oldalunkon – és oszd meg gondolataidat, ha szerinted is fontos erről beszélgetnünk.
