Egy mérföldkőnek számító ítélet született a közelmúltban az Egyesült Királyság Legfelsőbb Bíróságán. A döntés kimondja: azok a családok, akik bíróság által jóváhagyott kórházi döntés következtében veszítik el gyermeküket, jogot kapnak arra, hogy elmondhassák történetüket. A bíróság szerint a korábban gyakran alkalmazott, határozatlan idejű titoktartási végzések aránytalanul sértették a szólásszabadságot. Ezek a végzések megtiltották a gyászoló szülőknek, hogy megnevezzék az érintett kórházakat vagy orvosokat. Ez a gyakorlat ellentmondott a nyilvános igazságszolgáltatás elvének.
Az ügy háttere: Két család küzdelme
Az ügyet két gyermek, a hatéves Zainab Abbasi és a mindössze 12 hónapos Isaiah Haastrup családja vitte a bíróság elé. Mindkét család elképzelhetetlen küzdelmet vívott. A kezelő kórházak mindkét esetben bírósághoz fordultak, hogy engedélyt kapjanak a gyermekek életfenntartó kezelésének leállítására. A szülőket pedig mindkét esetben átfogó és határozatlan idejű beszámolási tilalom alá helyezték, gyakorlatilag életük végéig elhallgattatva őket.
Ezek az esetek nem csupán személyes tragédiák voltak. Közérdekű kérdéseket vetettek fel az életvégi orvosi döntések etikájáról. Eddig azonban éppen azokat sújtotta hallgatási kötelezettség, akiket a legközvetlenebbül érintett a helyzet. A társadalmi párbeszéd lehetőségét jogi titoktartás fedte el.
A jogi út és a Keresztény Jogi Központ szerepe
Az Abbasi és Haastrup család – a Christian Legal Centre (Keresztény Jogi Központ) támogatásával – az ország legmagasabb bírói fórumához fordult az átláthatóságért. Jogi csapatuk, Bruno Quintavalle ügyvéd és Pavel Stroilov jogtanácsos sikeresen érvelt. Elérték, hogy a bíróság alapvetően megváltoztassa az eddigi gyakorlatot, helyreállítva a nyilvános igazságszolgáltatás egyensúlyát.
A Legfelsőbb Bíróság döntése: Fordulópont az átláthatóság felé
A Legfelsőbb Bíróság kimondta, hogy az ezekben az ügyekben kiszabott titoktartási végzések nem maradhatnak érvényben korlátlan ideig. Megerősítették, hogy bár az orvosok jogosultak védelemre a valós fenyegetésekkel szemben, ez nem jelent általános jogot az anonimitásra. Ahogy a bíróság az ítélet 181. bekezdésében fogalmazott:
„Tekintettel arra, hogy a szülők aggályainak közzététele hozzájárulna egy általános érdekű vitához… nehéz lenne igazolni a tiltások fenntartását olyan bizonyítékok hiányában, amelyek valós és folyamatos, súlyos jellegű fenyegetést mutatnának.”
Ez az ítélet vízválasztónak tekinthető. Elismeri, hogy az orvosok és kórházi szakemberek – akik közfeladatot látnak el élet és halál kérdésében – nem vonhatják ki magukat a társadalmi ellenőrzés alól. Azt is kimondja, hogy egy szülő gyászát nem súlyosbíthatja az államilag kikényszerített hallgatás.
Rendszerszintű problémák: Titkolózás és egyenlőtlenségek
Az esetek részletei megrendítőek. Isaiah halálos agysérülést szenvedett egy elismert orvosi mulasztás következtében a King’s College Kórházban – ugyanott, ahol később az életfenntartó kezelés leállítását kérelmezték. Zainab édesapját, Dr. Rashid Abbasit, egy elismert kórházi konzultánst letartóztatták lánya ágyánál, mert nem volt hajlandó elhagyni őt. Ez az esemény nagy visszhangot keltett a közösségi médiában. A beszámolási tilalom miatt azonban a nyilvánosság még a felelős kórház nevét sem ismerhette meg.
Eddig az úgynevezett Court of Protection (egy speciális, többek között cselekvőképtelen személyek ügyeivel foglalkozó bíróság) eljárásait mély titoktartás övezte. A beszámolási tilalmak rutinszerűek voltak, még kiemelt közérdeklődésre számot tartó esetekben is. Sokszor a családok még adományokat sem gyűjthettek a jogi költségekre, mert nem oszthatták meg helyzetük alapvető tényeit. A rendszer túlságosan gyakran kedvezett a kórházaknak. Ők korlátlan, adófizetői pénzből finanszírozott jogi képviseletet kaptak. Eközben a családok ismeretlen terepen, korlátozott erőforrásokkal és kevés támogatással kellett eligazodjanak.
Ez az egyenlőtlenség azért maradhatott fenn, mert az eljárások nagyrészt rejtve zajlottak. Az Abbasi és Haastrup család bátorságának – valamint a Christian Legal Centre és jogászai szakszerű munkájának – köszönhetően most megtört a hallgatás fala.
Szolidaritás és a jövő kilátásai
Nem voltak egyedül a bíróságon. Archie Battersbee, Sudiksha Thirumalesh, Indi Gregory, Pippa Knight és Hyacinth McIntosh családjai is szolidaritást vállaltak velük. Mindannyian hasonló megpróbáltatásokon mentek keresztül. Ezek az esetek egy olyan rendszert tártak fel, amely nemcsak túl titkos, de gyakran túl gyors, elfogult és elszámoltathatatlan is.
A Legfelsőbb Bíróság döntése nem teszi meg nem történtté a családok által elszenvedett fájdalmat. Azonban igazságot szolgáltat – és esélyt ad a reformra. Üzenetet küld a jövőbeli családoknak: történetük számít, nincsenek egyedül. Az élet megszüntetéséről szóló döntések gépezete többé nem működhet teljesen zárt ajtók mögött.
Ez azonban csak a kezdet. A jogrendszernek szembe kell néznie a legalapvetőbb kérdéssel: ki dönt arról, hogy egy életet érdemes-e megmenteni? Ha pedig ilyen döntések születnek, azokat teljes körű vizsgálatnak kell alávetni – nem pedig elrejteni a nyilvános elszámoltathatóság fényétől.
A változás elindult. És az igazság – amelyet végre el lehet mondani – vezet majd el oda.
Ha érdekel, hogyan hatnak az etikai és jogi kérdések az egészségügyre és a társadalomra, kövesd figyelemmel kapcsolódó írásainkat is – és oszd meg ezt a cikket, ha szerinted is fontos beszélni róla.
