A játékosok régóta várták, most végre megjött: Assassin’s Creed Shadows
Az Assassin’s Creed régóta hintázik a múltja és a jövője között. A sorozat elhagyta a rejtőzködős sandbox világot, és átállt egy hatalmas, szerepjáték-szerű megközelítésre, amit a többi népszerű nyílt világú játék, mint a The Witcher 3 ihletett. Az Ubisoft a „több=jobb” filozófiát követte az újabb AC játékokkal, és úgy tűnik, bejött neki. Az idősebb címek azonban, amelyek a jó és rossz közötti középső feszültségre összpontosítottak, továbbra is megörvendeztetik a régi motoros fanatikusokat.
Az Assassin’s Creed játékok evolúciója
Mivel minden új rész megjelenésével vita folyik arról, hogy mit is jelent valójában az Assassin’s Creed, az Ubisoft próbálja szélesíteni a közönségét. Az Odyssey és a Valhalla akciódús és látványos élvezetek voltak, mégis a Mirage a régi, nosztalgikus rejtőzködős formula felé kanyarodott vissza. Most pedig itt van a Shadows, ami próbálja csinálni a szoros megfogalmazást, miközben visszahozza a brutalitást és a rejtőzést.
Két nézőpont – Két főszereplő
A Shadows két különböző főszereplőt is bemutat: Yasuke, a harcost, és Naoe, a régi iskola asszasszint. A játékban a két hős története átjárja egymást, és próbálja megoldani a régi AC élmény és az új irányvonal közötti feszültséget. Az alapötlet jól működik, de nem mindenütt egészen gördülékeny. A játék akciódús harcrendszere kifinomult, a rejtőzködés viszont kissé csupán a felszínt karcolja.
Forgatott történetek és új helyszínek
A történet 16. századi Japánban játszódik, amikor a politikai hatalom konszolidálódott, éles belháborúk dúltak, és külső befolyás volt jelen a kereskedelem és vallás révén. Yasuke a valós történelmi figura, akit Nobunaga szolgálatába állítanak, míg Naoe egy shinobi lesz, aki a családja titkával megannyi konfliktusba keveredik.
A főbb történetszálak izgalmasak, de a történeteknek szűk határok között kell mozogniuk, ami néha repetitívvé válik. Külön részletezhetnénk a karakterek fejlődését, de a játéknak tetejében az érzelmi töltet is hiányzik. A karakterek és a NPC-k egyes helyzetekben úgy tűnnek, mintha csak statiszták lennének a harcok során.
Grafika és világfelépítés – szépség és egyhangúság
A Shadows világában az összes részlet lenyűgöző, de nem biztos, hogy egyedülálló. A nagyobb városok, mint Kjóto és Ószaka, valamint a természet kietlen szépsége csodás látványt nyújt, de a világ repetitív jellegű lehet, hiszen a feladatok nagyrészt hasonlóak.
A vándorlás annyira megújult, hogy az eddig megszokott parkour rendszert át kellett dolgozni. Yasuke mozgása lassabb, míg Naoe a gyors, ügyes falmászó képességével könnyebben mozog a városok között. Az új időjárási hatások színesebbé teszik a világot, de az élmények sokszor megismétlik önmagukat.
Záró gondolatok
A Assassin’s Creed Shadows összességében a sorozat legjobban sikerült és legjobban kinéző bejegyzései közé tartozik. A harc és a grafika mulatságos, de a sorozat hagyományos repetitív problémái itt is megjelennek. Az Ubisoft igyekszik megőrizni az identitást, miközben nem mer kockáztatni, így a régi trükkök mellett marad. Ha viszont sikerül túllépni a sejteken, egy szórakoztató játékélmény vár mindenkire!
